A kicsivel több mint kéthetes, nyolcezer kilométeres, három afrikai országot átszelő rendezvénynek ugyanis létezik egy verseny és egy túra kategóriája. Idén és tavaly a motorosok kivétel nélkül ez utóbbiban indultak. A versenykiírás jóval résztvevőbarátabb, mint például a Dakaré, hiszen nem a gyorsaság a döntő szempont a helyezések megállapításánál. A napi időhatárokat úgy állapították meg, hogy akár egy Csepel – volt ilyen résztvevő is – teherautóval is teljesíthető legyen. Ha a versenyző a megadott időintervallumon belül beérkezett a táborba, akkor megkapta az érte járó pontszámot. Ha késett, akkor nem kapott pontot, de nem esett ki a versenyből. A szó szoros értelmében vett gyorsasági szakasz mindössze egyetlen alkalommal volt, a mauritániai tengerparti tábortól Nouackchottig, ugyanis itt, az árterületen nagyobb kockázat nélkül lehetett száguldani akár 100–120 km/órás sebességgel is a kemény homokon. Pluszpontokat az úgynevezett "kincskereséssel" lehetett szerezni, amely során az út mentén kisebb-nagyobb kitérőkkel járó extrafeladatokat kellett teljesíteni, általában valamilyen információt kellett megszerezni. A résztvevők nagy része tehát a túra kategóriában indult, és itt a lényeg az volt, hogy a számtalan lehetséges út valamelyikén elérje az aznapi táborhelyet, vagy még szabadabban értelmezve csak a végcélt, Bamakót. A különböző utak általában eltérő nehézségi fokot is jelentettek, így lehetett kifejezetten kemény offroad, de akár aszfaltút is. Ez teszi lehetővé, hogy a ralin a legkülönbözőbb állapotú és fajtájú jármű vegyen részt. A motoros mezőny: Király László – BMW F 650 GS, Boskó László – Yamaha XT 660 R, Katona Gusztáv – BMW R 1150 GS, Mayer Viktor – BMW F 650 GS, Bartók György – KTM LC4 Adventure, Vincze László – KTM LC4 Supermoto, Horváth István – KTM 950 Adventure, Simon Sándor – Harley-Davidson Dyna Wild Glide, Mező János – KTM 990 Adventure.